Szeretettel köszöntelek a Off-Shore klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Off-Shore klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Off-Shore klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Off-Shore klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Off-Shore klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Off-Shore klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Off-Shore klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Off-Shore klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Amerika és Európa totális támadást indított a svájci privátbankok, illetve a banktitok intézménye ellen. Az adóhatóságok megelégelték, hogy az alpesi irodákból gazdag európai és amerikai polgárok adóelkerülését támogatták, és megpróbálják bezáratni a kiskapukat. Mindez a pénzüket Svájcban fialtató magyar milliárdosokat is kellemetlenül érintheti.
Nincs a világon olyan diktátor, fegyverkereskedő, adócsaló vagy
sikkasztó, aki ne a svájci anonimitás mögül intézné pénzügyeit, sőt, sok
titkosszolgálat is az alpesi országból finanszírozza rejtett ügyleteit –
negatív olvasatban így írható le a legendás svájci banktitok
intézménye. S való igaz, hajdanán a svájci bankok nem válogattak: a náci
vezetőktől a Fülöp-szigeteki Marcoson, a szerb Milosevicsen és az
indonéz Suharto elnökökön át Mobutu zairei diktátorig sokan menekítették
ide az elsíbolt állami pénzeket (a „listavezetőkről” lásd ábránkat az
56–57. oldalon). Pozitív olvasatban azonban ugyanez így hangzik: még van
egy ország, ahol az állam azt feltételezi, hogy polgárai
tisztességesek, és amíg ennek az ellenkezője nem bizonyíttatott, addig
pénzügyeikhez senkinek semmi köze. Svájcban lenyűgöző a bankrendszer
szolgáltatásainak minősége, s nem véletlenül van két-három évszázados
tradíciója a banktitok intézményének. Nos, ez az, ami az elmúlt
hónapokban hidegen hagyta a világot, s egész pályás letámadás indult az
ország ellen.
Nemzetközi
hajsza
Titkosan
kezeli saját módszereit a világ
legrettegettebb adóhatósága, az amerikai Internal Revenue System (IRS).
Most sem tudni, hogy a véletlen, hosszú előkészítés, vagy éppen
titkosszolgálati információk alapján dolgozott-e, de több olyan
privátbankárt és ügyvédet lekapcsolt már, akik svájci bankházakat
képviseltek az Egyesült Államokban. A történet középpontjában leginkább
az UBS áll, amelynek svájci illetőségű munkatársai, illetve egykori
munkatársai arra kapacitálták az amerikai UBS módos klienseit, hogy
pénzük egy részét ne az amerikai, hanem a svájci banknál fialtassák.
Eközben azonban megdöbbentő módszereket alkalmaztak.
A
tengerentúli hatóságokat rengeteg elem felbőszítette, például rögtön
az, hogy a bank rendszeresen Amerikába repülő munkatársai a
bevándorlási hivatal tisztviselőinek mindig azt jelezték, hogy
magáncélból érkeztek az Egyesült Államokba. Az UBS-nek minden 10 ezer
dollárnál nagyobb összegű amerikai érdekeltségű számláról jelentést
kellett volna küldenie az IRS felé. Ezt nemhogy nem tette meg, de abban
is segített, hogy panamai off-shore cégek létrehozásával és
közbeiktatásával miként kerülheti el az amerikai magánszemély, hogy
közvetlenül ő minősüljön számlatulajdonosnak. Mindezt több tízezer
esetben. A legkifinomultabb eljárás azonban alighanem az volt, amikor
az amerikai magánszemély pénzét – némi mozgatás után – svájci
illetőségű strómantól „örökölte”, hogy ezáltal kedvezőbb elbírálás alá
essen.
Amikor az IRS elkapta a bankárokat, azoktól
ügyféllistákat foglaltak le, majd hamarosan alkudozás indult. Az
amerikai ajánlat határozott volt: vagy bezárja az UBS amerikai
fiókhálózatát, vagy át kell adnia 50 ezer ügyfél adatait, és 780 millió
dollár büntetést kell fizetnie. Az összeget azóta le is perkáló bank az
adatok fokozatos átadását választotta.
Európában hasonlóan
léptek fel az olaszok is, akik a milánói reptéren fogtak el két
bankárt. Az adóhatóság itt sem sokat teketóriázott, ügyféladatokat
talált, majd megszállta az UBS olasz filiáléját, megnézte, hogy mely
magánszemélyektől mentek pénzek a svájci UBS-nél vezetett off-shore
cégekhez, ezeknél a magánszemélyeknél pedig azonnal vagyonosodási
vizsgálatot kezdeményezett.
Azóta naponta érkeznek a hírek a
svájci privátbanki világnak bevitt megrendítő erejű ütésekről. (Amíg
Svájc csak várta otthon a pénzt, semmi baj nem érte; leginkább azóta
szúrnak szemet a svájci aktivitások, amióta megjelentek külföldön a
nagy kereskedelmi bankok.) Egy massachusettsi bíróság 40 hónapra ítélte
Bradley Birkenfeld egykori UBS-bankárt a fent leírt adócsalási
gyakorlat miatt.
Nem sokkal később újabb két embert fogtak el az Egyesült Államokban, Hansrüdi Schumacher a Neue Zürcher Bank (NZB) privátbankját vezette, Matthias Rickenbach pedig svájci ügyvéd volt. Egykoron Schumacher is UBS-alkalmazott volt, amerikai klienseit pedig épp azzal próbálta az NZB-hez csábítani, hogy mivel utóbbinak nincs tengerentúli fiókhálózata, őket kevésbé tudja presszionálni az amerikai adóhatóság. A két utóbbi személyt aztán viszonylag hamar kiengedték, miután vádalku keretében feltárták a rendszer működését. Több svájci bankház titokban, vagy nyilvánosan (legfrissebben a St. Gallen-i Wegelin & Co.) felhagyott amerikai tevékenységével. Sőt, még annak is híre kelt, hogy a svájci bankszövetség titkos ajánlásban javasolta: a privátbankárok ne utazzanak „nagyobb országokba”. A tét ugyanis nem kicsi. Ha bizonyítható, hogy a pénzügyi szakemberek és az ügyvédek adócsalásban segédkeztek, akkor hivatásuk körében követtek el súlyos bűncselekményt, hiszen az említett gyakorlatra a pénzmosás vádja is ráhúzható.
Illusztráció:
Dániel András
Vélhetően azért Svájc a fő célpont, mert még most is a világ off-shore pénzeinek 27 százalékát kezelik ott. (Az elmúlt években az ország valamelyest veszített jelentőségéből: öt évvel ezelőtt még legalább egyharmados volt ez az arány.)
A nagy országok, elsősorban az Egyesült Államok és Németország harapófogója két oldalról zárul. Egyrészt az érintett hatóságok kőkeményen fellépnek a bűncselekmény jellegű adózási trükkök ellen, másrészt az unió kamatdirektívája szorítja információközlésre az egyezményt aláíró államokat, így Liechtensteint és Svájcot is.
Az amerikai és német adóhatóság nyomásának nehéz ellenállni, hiszen a nagy országoknak a nagy nemzetközi szervezetekben – OECD, Nemzetközi Valutaalap, Világbank – igen erős a befolyásuk.
Svájcot tehát joggal érte el a „kapuzárási pánik”.
Az
adatok megtekintéséhez kattintson a képre!
KÉT MEGKÖZELÍTÉS. A banktitok megítélésében lényegében két különböző utat követ a világ. A „titkos” országok közé Svájc mellett többek között Ausztria, Monaco és Luxemburg tartozik. Németország és Franciaország azonban nem fogadja el azt az álláspontot, hogy amíg valakit nem csíptek fülön bűnözésen, addig az államnak nincs köze a pénzügyeihez. Ehelyett Berlin és Párizs azt vallja, hogy a hatóságok előtt nem lehetnek titkok: ha mondjuk az adóhatóság meg akar nézni egy számlát, akkor ezt tehesse meg, ettől még a titok nem kerül illetéktelen kezekbe. Hasonló álláspontot képvisel az angolszász világ és Magyarország is, s úgy tűnik, a jelenlegi válság adta a nagy lökést ahhoz, hogy ezek az országok nekimenjenek a banktitoknak. Sokak szerint ugyanis a banktitok teremt lehetőséget arra, hogy milliók csaljanak adót és mossanak tisztára bűncselekményből származó pénzeket.
A harc ugyanakkor nem most kezdődött. A
magánszemélyek bankszámláinak anonimitása és adómentessége például már
Svájcban sem járható út. Öt éve, ha valaki külföldre vitte a pénzét, ott
nem kellett adóznia, mert abból indultak ki az országok, hogy az már
egyszer otthon adózott. Aztán az unió megalkotta a kamatadóról szóló
direktívát.
Ez alapján 2005 óta Svájc, Ausztria és
Liechtenstein mellett Monaco,
San Marino, Andorra, Belgium és Luxemburg is növekvő mértékű forrásadót
von le a külföldiek számláin képződő kamatjövedelmekből. Ez kezdetben
15, jelenleg 20, 2011-től pedig 35 százalék lesz, és ennek 75 százalékát
– nevesítés nélkül, összevonva – utalják át a betéttulajdonosok
származási országai szerinti adóhivatalnak. Ugyanezt vállalta tíz
korábbi brit és holland gyarmat, amelyek ma a két ország függő, illetve
társult területei, és adóparadicsomként ismert szigetek. Attól a
magánszemélytől nem vonnak le kamatadót, aki vállalja, hogy adatait
megkapja az otthoni adóhatóság.
A
direktíva ellenére eddig nem folyt be ily módon érdemi adóbevétel, mert
valamilyen módszerrel mindenki elkerülte a fizetést. Az egyik lehetőség
az volt, hogy közbeiktattak egy off-shore céget vagy alapítványt,
amelyekre nem terjedt ki a direktíva. Egy másik út, amikor a
privátbankok olyan termékeket (bizonyos befektetési alapokat, illetve
biztosítási termékeket) adtak az ügyfeleknek, amelyekre szintén nem
terjedt ki a direktíva. Végül az is előfordult, hogy az érintett
pénztulajdonosok egyszerűen otthagyták ezeket a „megalkuvó” országokat, s
máshová menekítették a vagyonukat. Legfőképp a világszerte szívesen
turnézó svájci magánbankárok segítettek klienseiknek – köztük sok magyar
üzletembernek is – off-shore cégek és strómanok közbeiktatásával olyan
„struktúrákat” kiépíteni, amelyekkel azok adómentesen és a hazai
adóhatóságok számára láthatatlan módon fialtatták feketepénzeiket.
figyelő Brückner Gergely, Ács Gábor
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Kétezer milliárd forint fölött a magyar off-shore vagyon
Ezért van olyan rossz híre nálunk az off-shore szónak!